Technikailag alighanem a legnehezebb labdasport, hiszen a játék csak addig tart, amíg a labda a levegõben van – amint földet ér, vége a menetnek. Ennek megakadályozása rendkívüli felkészültséget, technikai és helyezkedési képzettséget igényel – cserébe ez az egyetlen a „nagylabdás” mûfajok között, amelyben a súlyos hátrány sem jelenti azt, hogy a meccs elveszett. Míg a többi labdajátékban bizonyos különbség kialakulásánál szinte bizonyosan tudható, eldõlt a meccs, itt, idõlimit nem lévén, csak a meccslabda eldõlésének pillanatában van vége egy partinak – addig reménykedhet a hátrányban lévõ.
Egy röplabda-mérkõzés megnyeréséhez három szett elhódítása szükséges. Egy-egy szett 25 pontig tart, ha ötödik, döntõ játszmára kerül sor, ott elég 15 pontot elérni. Megszûnt a régi szabály, hogy pontot csak a szerváló csapat érhet el – 2000 óta minden menet számít. Két pont különbségnek muszáj lennie, nincs plafon, mint régen, amikor 17-ig tarthatott csak egy játszma.
A régi idõkhöz képest változás, hogy 1996 elõtt a játékosok nem érhettek hozzá a labdához a csípõ alatti testrészeikkel – azóta viszont használhatják a lábukat: a legszebb mentéseket ezzel adják elõ a legjobbak.
Egy menet szervával indul: nincs második adogatás, ha az adogatás nem jó, az ellenfélé a pont és a szerválás joga. Egy csapat háromszor érhet a labdába, utána át kell ütnie a hálón (azaz a játék átlagos ritmusa ekképp fest: fogadás, feladás, ütés). Ha a labda talajt ér, a menetnek vége. Ha a vonalakon belül ér padlót, akkor a másik térfélen lévõ csapaté a pont. Ha a vonalakon túl, akkor az a csapat bukta el, amelynek a játékosa utoljára érintette. Szintén az ellenfélé a pont, ha a labdát a hálótartó oszlop mellett, de a háló tetejének vonala alatt ütik át a túlsó térfélre.A labda a talajt érés pillanatáig a képzeletbeli térfél hosszanti és szélességi kiterjesztésérõl bárhol megjátszható, azaz egy játékos akár a terem végébõl is visszaütheti, ha utoléri (szerválni szintén bárhonnan lehet az alapvonal mögül).
Pontvesztéssel jár az is, ha egy játékos nem a megengedett módon érinti a hálót.Ez a szabály viszonlag új és könnyebb megértését az alábbi video szolgálja. VIDEÓ
Egy csapatban hatszor lehet cserélni egy játszma során – a libero cseréje ebben nem számít bele, õt ugyanakkor legalább egy pont erejéig mindenképpen le kell hozni a szett során. Ha egy cserejátékost cserélnek el ugyanabban a szettben, az késõbb már nem térhet vissza, és nem küldhetõ be a helyére ugyanaz, akinek a helyére bejött.
A pálya 18x9 méter, a háló 2.43 centi magas a férfiaknál, 2.23 centis a nõknél.
Az olimpián mindkét nem 12 csapatot vonultat fel, a lebonyolítás pedig a szokványos: körmérkõzés két hatos csoportban, majd mindkét ágról az elsõ négy tovább lép, és a keresztbejátszással indul az egyenes kieséses szakasz.
Strandröplabda szabályok
A strandröpiseknél minden kicsit más, hangulatában mindenképpen – még ha természetesen a 24 páros alkotta férfi- és nõi mezõny tagjai szigorú szabályok szerint mérkõznek is. A pontok megnyerése vagy elvesztése ugyanazon az alapon történik, mint a normál röplabdában, és a pálya mérete is hasonló. Ugyanakkor azon túlmenõen, hogy csak két ember alkot egy csapatot, és minimum 40 centi mély homoknak kell fednie a pályát, további különbségek is vannak. A szakág még õrzi a régi szabályt: itt csak a szerváló egység szerezhet pontot, ha a fogadók nyerik a menetet, akkor átszáll rájuk az adogatás és a pontszerzés lehetõsége. Az elsõ két szett 21 pont eléréséig tart, a döntõ, harmadik 15-ig. Nincs középvonal a térfélen, a játékosok oda helyezkednek, ahová akarnak – viszont ejtés sincs, a labdát meg kell ütni.
Az olimpián mindkét nemben 24 pár áll rajthoz, valamennyit rangsorolják, majd az elsõ kiemelt játszik a 24-ikkel, a második a 23-ikkal, és így tovább. A tizenkét gyõztes továbbjut, a vesztesek újabb két fordulót játszanak, majd az itt állva maradt négy egység csatlakozik a gyõztesekhez, és a 16-os mezõny aztán nekivág az egyenes kieséses szakasznak.
Forrás: mob.hu